Lajos órák óta ült ugyanabban a helyzetben. A kocsi kormányát markolta és csak nézett maga elé. Nem ment sehová. Egy majdnem teljesen üres TESCO parkolóban állt be az utolsó sorba az éjszaka közepén. De Lajos nem bevásárolni jött. Sőt, igazából azt sem tudta, mit keresett ott. Csak ült a kocsiban az üres parkolóban. Hajnal öt felé járt az idő, a nap szép csendben kezdett feljönni a horizonton. Először csak az ég alja vöröslött, majd a színek egyre inkább kezdék elárasztani a világot. Ha lett volna valaki Lajossal, erre a látványra biztos összemosolyogtak volna. Giccsesen, ahogy a szerelmesek tudnak. De Lajos egyedül ült a kocsiban.
Csak két gyorsan bepakolt bőrönd feküdt a hátsó ülésen. Benne gyűrött és vasalt ruhák, tiszták és a szennyeskosárból válogatottak. Olyanok, amiket csak vakon hajigál be az ember akkor, ha épp sietve akar távozni. Pedig ezek a táskák alig egy évvel korábban nem csak Lajos ruháit bújtatták. Korábban még boldogsággal voltak telve. A legutóbbi nyaralás kellékeit és ruháit tartalmazták. Meg Balatonaliga meleg levegőjét. Húsz év házasság után ez kijárt. Nem volt ugyan tengerpart, de Lajosnak és a feleségének ez volt a riviéra. Pont úgy, ahol a régi dal is énekelte. Lajos sokáig kuporgatta a tanári fizetését ahhoz, hogy elvihesse a feleségét a huszadik házassági évfordulójuk alkalmával egy igazi nászútra. Olyanra, ami húsz évvel ezelőtt még nem volt lehetséges. Négycsillagos szálloda – az öt csillag sajnos még a spórolás ellenére is elérhetetlen volt –, félpanziós ellátás, hét nap, hat éjszaka. Tökéletes meglepetés volt. A húszéves nászút igazán jól sikerült. Remek volt az ellátás, a Balaton is tökéletes hőmérséklettel várta a fürdőzőket, és most az egyszer még az árak miatt sem panaszkodott Lajos. Mindent megadott a feleségének. Az alatt az egy hét alatt kétszer is szeretkeztek. Megduplázva az idei mennyiséget. Lajos nem is tudta mire vélni. De nem volt ellenére. Újra féktelennek és vadnak érezte magát, pont olyannak, mint az a hosszú hajú fiú, aki a húsz évvel ezelőtti házassági fotón mosolygott. Szerelmesen, reményekkel telve.
Aztán elmúlt a hét nap, hat éjszaka. Minden visszaállt a régi kerékvágásba. A következő héten már nem volt két vad éjjel. Sőt az elkövetkező néhány hónapban sem. De Lajost nem csüggesztette a dolog. Talán, pont az tette különlegessé és felejthetetlenné az utat. Lehetőséget adva arra, hogy újra egymásra találjanak. A szex meg úgyis túl van értékelve.
Egy napon Lajos hamarabb ért haza az iskolából. Valamelyik nagyokos gyerek bombariadót intézett, nyilván nem akart megírni valamilyen dolgozatot. Hazaküldték az egész iskolát. Diákostól, tanárostól. Lajos nem csinált belőle nagy ügyet, leparkolt a ház előtt, kikulcsolta a bejárati ajtót, letette a kabátját az előszoba fogasra, kibújt a cipőjéből és elindult a háló felé, hogy lecserélje a ruháit.
Ekkor nyitott rájuk. A feleségére és valami huszonéves forma fiúra. Félreérthetetlen helyzetben voltak, mindketten meztelenül. Keféltek. Lajos soha nem szerette a trágárságot, és soha nem is beszélt csúnyán, de ahogy belépett az ajtón, és meglátta a feleségét, csak ez a szó jutott eszébe. A feleségét éppen megkefélte ez a fiatal férfi. Ezt nem lehetett másképp hívni. Állatias volt. Mint egy természetfilmben a hím oroszlán, úgy hágta meg hátulról a nőt. Az ő nőjét. Vadul, erőszakosan. Ővele a felesége így soha. Az ajtóban állt és nézte. Néhány másodperc, vagy akár percek telhettek el így. Ők nem vették észre. Lajos lefagyott az ajtóban. Aztán a nő visított. Nem a kéjtől, hanem mert észrevette a férjét. Magára rántotta a lepedőt, mintha el akart volna bújni szégyenében. A fiatal férfi meg csak állt ott és kérdőn nézett Lajosra. Lajos ismerte ezt a nézést. A végzős diákjai is néztek már így rá. -Na, mi a fasz van? Lajosban nem ez a merült fel. Sőt még csak fel sem merült semmilyen kérdés. Nyilvánvaló volt a helyzet. Ott állt alig egy méternyire előtte a válasz.
Furcsa, hogy ilyen helyzetekben mennyi részlet beég az ember agyába. Beégett a felesége összeszűkült pupillája, a kócos haja, a jellegzetes szag, amit csak a szex tud okozni. Az emberi izzadság és a feromonok keverékének a szaga. Egyszerre volt édes és keserű. Aztán beégett a férfi tekintete. Aki nem Lajos miatt volt ideges, vagy nem a helyzet zavarta. Hanem hogy nem tudta befejezni, amit elkezdett. És nem olyannak tűnt, aki félbehagyja a dolgokat. Beégett a férfi merev pénisze is a retinájába. Nem mintha megnézte volna, de észrevette, hogy nem viselt gumit. Hogy a hús hússal találkozott.
Lajos rosszul lett. Hátralépett és bezárta az ajtót. Nem kiabált, nem szólt egy szót sem. Az ajtó zárjában kívülről benne volt a kulcs. Ráfordította. Talán, hogy nyugodtan be tudják fejezni a dolgot. Vagy csak kicsinyes bosszúból. Akkor legyenek ők örökre összezárva. Sietve összepakolta a két bőröndöt, visszavette a cipőjét, a kabátját, visszaült az autóba és elhajtott. Nem hallotta, hogy bárki dörömbölt volna az ajtón, vagy hogy sírtak volna a szobában.
Végül Lajos bekanyarodott a TESCO parkolóba, beállt az utolsó helyre és elfordította a kulcsot. Talán várt valamire. Hogy visszaforduljon az idő kereke. Vagy hogy a felesége kisírt szemekkel kérje, tekerje le a kocsi ablakát és megmagyarázhassa a dolgot. Egyik sem következett be. Lajos csak ült a parkolóban órák óta. Aztán, lehet a felkelő nap miatt, de megkordult a gyomra. Tegnap dél óta nem evett. Vacsora helyett szex volt otthon. Csak nem vele. Lajos megmozdult. Nem várta meg, hogy újra az orrában érezze a felesége és a fiatal férfi szagát, nem várta meg, hogy a képzeletében a nő újra a lepedő alá bújjon. Nem várta meg a húst hússal. Inkább bement a TESCO-ba, hogy csillapítsa az éhségét. Két zsömlét és húsz deka felvágottat vásárolt. Készpénzzel fizetett, nehogy megtudja bárki, hol járt. Aztán visszaült a kocsiba, hogy megegye a vásárolt dolgokat. Nem volt éppen egy négycsillagos reggeli. Lajos csak egy lyukat vájt az ujjaival egyik zsemlébe. Belegyömöszölte a húst, és a szájához emelte a szendvicset. Nem tudott beleharapni.