Szilágyi Krisztián: BEZÁRVA

koszos a lépcső
           nem éri fény
kopott a fal
           ódon és vén

fehér a korlát
           fehér a rács
fehér a szék
           fehér az ágy

fehér a párna
           melyen a fejem pihen
fehér az ablak
           amin átnéz a szemem

fehér itt minden
           mégis oly sötét
sötét a levegő
           sötét a lét

sötét a lélek
           gyászol és fél
testemben remeg
           rettegve él

sötét a hang
           ami szól hozzám
sötét a szem
           ami engem figyel

sötét a szív
           nem érez semmit
sötét a szó
           semmin sem enyhít

sötét itt minden
           és büdös az ember
büdös a szándék
           és büdös a száj

megőrült minden
           az egész világ
megőrült mind
           aki köpenyt visel

megőrült mind
           aki innen kiment
megőrült mind
           mert tűrte a kínt

hiába vétlen
           nem mondhat ellent
hiába minden
           nem vallhat színt

míg büntetik azt
           aki nem is árt
nem értik sokan
           az mennyire fáj

köpenye mögött
           a gonosz halál
– kezében szike –
           az ágyamnál áll

További bejegyzések