koszos a lépcső
nem éri fény
kopott a fal
ódon és vén
fehér a korlát
fehér a rács
fehér a szék
fehér az ágy
fehér a párna
melyen a fejem pihen
fehér az ablak
amin átnéz a szemem
fehér itt minden
mégis oly sötét
sötét a levegő
sötét a lét
sötét a lélek
gyászol és fél
testemben remeg
rettegve él
sötét a hang
ami szól hozzám
sötét a szem
ami engem figyel
sötét a szív
nem érez semmit
sötét a szó
semmin sem enyhít
sötét itt minden
és büdös az ember
büdös a szándék
és büdös a száj
megőrült minden
az egész világ
megőrült mind
aki köpenyt visel
megőrült mind
aki innen kiment
megőrült mind
mert tűrte a kínt
hiába vétlen
nem mondhat ellent
hiába minden
nem vallhat színt
míg büntetik azt
aki nem is árt
nem értik sokan
az mennyire fáj
köpenye mögött
a gonosz halál
– kezében szike –
az ágyamnál áll