Receptorok ingatag
ingert továbbítanak,
így égsz tök véletlenül
el bennem tökéletlenül.
Képletté lett szívem falán
hiányod, mely teljes talány,
megoldást sem sejtenek
a neurotranszmitterek.
Az egyenletben nincs hiba,
ez belsőszerves kémia:
szívem érzi, agyam tudja,
nem bújsz többé a karomba.
Párnámon az ott hagyott
hajszálad már nem ragyog.
Illatod, mely nincs sehol,
mint kámfor, épp oly mélyre szúr.
A lélegzetem sóhajod,
lángnyelveden csók vagyok,
száz meg egy szép gondolat,
mind vegyjelekké bomlanak.
Hogy végtére más nem maradt,
csak „i” betű a pont alatt,
aligha az én hibám, lám,
csak tisztán tudomány:
reakcióm semleges,
a pH értékem hetes,
kovalens nem köt már többé,
így váltál bennem hát köddé.