Ajánlás Juhász Zsuzsanna Bálványidomítás című kötetéhez
Kíváncsi és érzékeny, befogadásra nyitott olvasó kívántatik: olyan, aki hajlamos és képes a szellem fürge mozgására. Mert Juhász minden szava olyasmit mond, amire nem vagyunk felkészülve, ilyen típusú szövegekkel eddig nemigen találkozhattunk. Már maga a cím is elég volna ahhoz, hogy megvilágítsa a költőnő vizionárius alkotásmódját és a vele kifejezett véleményét a világról, amelyben él, élünk. Ahol bálványokat képezünk ki, akiket imádni lehet és kell, hogy majd ezek a bálványok idomítsanak minket. A szóképzés nemcsak felfesti Juhász vízió-ját, hanem érzékelhetővé teszi azt az alkotásmódot, amely gondolkodásunkra tart igényt. Mert ez a szó kétfelé hat: a megképzendő bálványok felé ill. az őket megképző, majd idomításuk alá kerülő szolgalelkek felé. Ebben a világban a dolgok nem egyértelműek, ezt érzékeli és érzékelteti Juhász, lehetnek igazak, de lehet igaz az ellenkezőjük is. Nekünk kellene meghozni a helyes ítéletet, de nem tudjuk, mert nem lehet.
Ezt a világot nevezem magyar mátrixnak, mert maga a mátrix szó (felejtsük el a nagysikerű amerikai filmsorozatot) két jelentésű: jelenti elsősorban az anyaméhet (az uterust), a szó tövében ott van maga a mater=anya szó; illetve a logikában-matematikában a rendezettséget, keretekbe foglalhatóságot. E második jelentés tartalmazza, hogy keretekbe, rácsozatok közé vagyunk zárva, kény-szerhelyzetekbe merevítve. De a latinban a mátrix az első jelentése mégis az anyaöl. Miért alkalmas ez az egy szó és később kialakult másik jelentése a legalábbis kétpólusú magyar világ szimbólumává tételére? Magyar nyelvünkön anyaméhből vétetünk, és amint az anyaöl kilök magából, életbe lép a második jelentés, és azonnal keretek közé zár (legyenek bár kisebben-nagyobbak), de belőlük nincs szabadulás.
