(Cseke Gáborhoz, odaátra)
(„többé
ne keress a csillagok között
hazudott mind
ki engem oda tudott”) – ismeretlen ismerős
mint vének ajkán egy régi dallam úgy mesélted
egyik favágó volt másik tengerész
s egy másik ki nem értette mi a józanész
egyként összegyúrva szép emlék tán merész
valahányszor útnak indulok
magamra öltöm sálam kabátom
én ki jó emberekkel ölelkeznék
kezem feléd kinyújtom hej hej te
haj te emlék
hej már a csillagok sem –
csak én ki a semmiben tapogatódzom
hej hej hej – barátom
régi jó barátaim hej
kiáltom egészen halkan
hol vagytok osztatlanok
és te és te
hej hej hej
csak a szél maradt itt csak a visszhang ki él
le kéne kottázni minden indián táncot –
mielőtt másik este jön – ezt mondtad
erre tisztán emlékszem
ej ej este van ismét este van
mécsvilágnál egymagam meg a régi dallam
papíron sercen égnek gyúlnak fel azok a hangok szavak
töröm a diót egyre csak töröm
és töröm csak töröm ropog a csontos héj
roppan a csönd is
fogatlan ínyem valami összeszorítja
levetem sálam kabátom – bocsáss meg ha
ujjaim közé csomagolom
hiányod
