Szente B. Levente: ROPOG A CSONTOS HÉJ

(Cseke Gáborhoz, odaátra)

(„többé
ne keress a csillagok között
hazudott mind
ki engem oda tudott”) – ismeretlen ismerős

mint vének ajkán egy régi dallam úgy mesélted
egyik favágó volt másik tengerész
s egy másik ki nem értette mi a józanész
egyként összegyúrva szép emlék tán merész
valahányszor útnak indulok

magamra öltöm sálam kabátom
én ki jó emberekkel ölelkeznék
kezem feléd kinyújtom hej hej te
haj te emlék
hej már a csillagok sem –
csak én ki a semmiben tapogatódzom

hej hej hej – barátom
régi jó barátaim hej
kiáltom egészen halkan
hol vagytok osztatlanok
és te és te

hej hej hej
csak a szél maradt itt csak a visszhang ki él

le kéne kottázni minden indián táncot –
mielőtt másik este jön – ezt mondtad
erre tisztán emlékszem

ej ej este van ismét este van
mécsvilágnál egymagam meg a régi dallam
papíron sercen égnek gyúlnak fel azok a hangok szavak

töröm a diót egyre csak töröm
és töröm csak töröm ropog a csontos héj
roppan a csönd is

fogatlan ínyem valami összeszorítja
levetem sálam kabátom – bocsáss meg ha
ujjaim közé csomagolom
hiányod

További bejegyzések