(Németh László Európai utas c. tanulmánykötete nyomán)
nincsen különbség az égbe nyúló
roppant hegyek csúcsa és a rettenetes
mélységek között hiszen
természetük az előző korok hajnalán született
miként a jövő megsejtése
az örök pillanat titkának délibáb csapdája
sorsában ott osztozik a köröttünk suhanó természet
így az ember a gyermekistenek képét nem őrzi meg
mégis élnek mellettük a nomád pusztítók
a semmi erejét felismerők
kik a régi hanyatlást a botlás tragédiáját
egymásra mutogatva öntudatlan megismétlik
követik a betűk erejét látomását
mert jelentését annak régen nevén nevezték
a homéroszi magaslatra űzött kultúrának
olyannak kell lennie mint ereinkben a vér
nyelve pedig támaszték akár a hit
vers az emlékek szónoka
csillagok között teremjen a lélek szerény szépsége
a tiszta észben születő búvóhelyed
ha másokról beszélsz
önmagadról is elmondasz valamit
mert nekünk
a Dunán innen és túlról a műveltség
és az őrület
kardélen érkezett.
