(Szilágyi Domokosnak, odaátra)
máig nem értek meg egyes embereket
pedig olyanok mint én büszke önálló szigetek
március volt – szakadt még az eső
esküdni mernék ma is hogy az esőcseppek lekopogták az ábécét
ezüstszálakat fürdetett az ég hajában a hold
akár egy szép zongorafutam esténként olyan volt
búcsúzni jött – mondta a nemes ember és filantróp
aznap este így szólított: rózsacsepp/hárfa/lombszirom
azért kellenek az ünnepek hogy a lelkiismeret
helyre tegyen bennünk valamit
minden kis nesz
akárhogy figyelsz utóvégül másmilyen lesz
így működik az emlékezet –
s csak beszélt és beszélt és nevetett
nincsen könyv amely egyik a másikat ne utánozná
kigondolhatsz bármit előtted százezrekben felmerült már ugyanaz
megismétlődik minden – a hangok meg a színek is
nem őrzi titkát többé kristály
legyártották ismét Szókratész méregpoharát.
