Szente B. Levente: Nincsen könyv

(Szilágyi Domokosnak, odaátra)

máig nem értek meg egyes embereket
pedig olyanok mint én büszke önálló szigetek

március volt – szakadt még az eső
esküdni mernék ma is hogy az esőcseppek lekopogták az ábécét

ezüstszálakat fürdetett az ég hajában a hold
akár egy szép zongorafutam esténként olyan volt

búcsúzni jött – mondta a nemes ember és filantróp
aznap este így szólított: rózsacsepp/hárfa/lombszirom

azért kellenek az ünnepek hogy a lelkiismeret
helyre tegyen bennünk valamit

minden kis nesz
akárhogy figyelsz utóvégül másmilyen lesz

így működik az emlékezet –
s csak beszélt és beszélt és nevetett

nincsen könyv amely egyik a másikat ne utánozná
kigondolhatsz bármit előtted százezrekben felmerült már ugyanaz

megismétlődik minden – a hangok meg a színek is
nem őrzi titkát többé kristály

legyártották ismét Szókratész méregpoharát.

További bejegyzések