Szente B. Levente: MOST ÉPPEN LEPKE VAGYOK

rendes körülmények között
nem szoktam verset írni

pedig voltam újfent átgondolt
reményteli pillanatok terhe alatt

amikor már földöntúli dobszó
hasogatott fejemben

múzsa persze sehol egy se
és akkor azt mondtam magamnak: hé te –

ideje kitörülni egyes emlékeket
főleg az olyanokat de mindinkább azokat –

amikor például szélben állok
s az ember örök ujbegy-lenyomataként

álmaimba ismeretlenként belekiáltok
hé te – most éppen lepke vagyok

kebledre fogadnál?

További bejegyzések