rendes körülmények között
nem szoktam verset írni
pedig voltam újfent átgondolt
reményteli pillanatok terhe alatt
amikor már földöntúli dobszó
hasogatott fejemben
múzsa persze sehol egy se
és akkor azt mondtam magamnak: hé te –
ideje kitörülni egyes emlékeket
főleg az olyanokat de mindinkább azokat –
amikor például szélben állok
s az ember örök ujbegy-lenyomataként
álmaimba ismeretlenként belekiáltok
hé te – most éppen lepke vagyok
kebledre fogadnál?
Forgószél tekeri örvénnyé a napot. Tenyerében ki-ki amit kuporgatott a hídra viszi. A vízbe beleejti; nincs már semmije. Eddig se volt semmi, hát fordul, elmegy.
A túl-közelből-szólás biztosan megzavar. Bársonyt borít a sebre. Pompás vöröse aztán erősen patakzik. Persze a késő este, a gyönge pillanat ideje veszélyes, mikor a gyanakvás
Csucsa felé épp így élhette meg a májust Ady Endre, s mintha nagy barna szemével nézném a magas szorosra kéken záruló eget, melyben az erdők
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
