Szente B. Levente: Morfondír

üzenném
azért nincs okunk panaszra
végig szórakoztuk azt a csöppnyi időnket
hetykén úgy legényesen
nézzük csak – hova jutottunk így dölyfösen
híre jött nagyon rég
ne áldozz – itt az istenek alkonya
az ember egymaga akár egy nagy gyermek
rendre szépen jól kiviselte magát
de bocsássanak meg
az embernek itt túl rövid az idő
mióta Istent bennünk félreállíttatták
tudománytalan lenne ha jóslatokba bocsátkoznánk
még jó hogy én már nem egy lakatlan szigeten élek
kihez beszélnék ezekben az önpusztító órákban
romjaink között a levegőtlen térben