vannak még nyomok,
tüzek, jelek, kiengesztelések,
égbe-fejbe nézők,
sötétet, fényt lekopogó mindentudók,
hogy a fa, a fához,
és kő, a kőhöz legyen mérve –
itt vannak még,
akik mindig is velünk lesznek,
a szépen szólók,
élő formák, színek, ritmust teremtő,
másként gondolkodók,
hol kör, a karikában, egyenest keresztben,
fel és alá jár, mennyekbe ki, vagy száll alá,
konok, zord kövek titkai közé.