temet most hátam mögött valamiféle emlékezet
mert megneveztél előhívtál tovább álltál
a mások szolgája vagy magadként tudod-e
sziklaének szélfogó – nem tudom csak kérdezem
naponta hallom elviselhetetlenek a súlyos szavak
úgy döng ahogy hozzád ér mint földgöröngy koporsó fedelén
engedd el őket most azt tanítják – az én elmém zavarodott
úgyis jönnek ott lesznek az elszámoláskor
éhes bestiákat táplálunk s etetnek bálványozottak
tisztelegni fogunk a tagadás bűne előtt úgy akarják
abban a csöndben ahol Isten néha megpihentet tenyerén
széttárjuk homokkarjainkat – imádkozunk akár egy bogár
álmomban elmerült templomok sóhaja lettem
mélysötét talpazaton szívem helyén fegyelem
zöld hínár lassú harang-üteme zeng a tó alatt
valamiféle földöntúli kegyelemtől kimerültünk mint a kövek
