Szente B. Levente: FÉNYSÖTÉTBEN

mi lehetne szebb,
mint az érett asszonyok ében szemöldöke –

meztelen fény-sötétben aláesni, csak átölelni, ráhajolni kéne,
édeni csönd-puha fűillat tenyerére

lenni aztán sóhaj, kiáltó szó, testének édes kínja, aranypánt,
éji istenek szobor-sima holdfény ölén és homlokán

szemeiben tükörképem vad vágyaktól lángolna, érte égne, gyúlna,
ezüstös hab-puha, buta, kába álom is jönne

mint tó fölött, a szirének delejt hozó ének örvénye,
egy test, egy lélek, ős ösztönök égi vihara, szívünkben zakatolna

reggelente, mikor felébredek, hallom hát –
angyalok nyelvén üzentél, szóltál, hogy pokoltól-pokolig taszítottál.

További bejegyzések