e világban
mi lehetne szebb,
mint az érett asszonyok ében szemöldöke –
hangja, ölelése
meztelen fény-sötétben aláesni, csak átölelni, ráhajolni kéne,
édeni csönd-puha fűillat tenyerére
lenni aztán sóhaj,
benne kiáltó szó, testének édes kínja, aranypánt,
éji istenek szobor-sima holdfény ölén és homlokán
szemeiben tükörképünk
ki vad vágyaktól lángolna, értünk égne,
gyúlna, mint ezüstös hab-puha, gyermeteg és kíváncsi és buta
és kába álom is jönne
álmodban tó fölött, a szirének delejt hozó ének örvénye,
egy test, egy lélek, ős-ösztönök égi vihara, szívünkben zakatolna
reggelente, mikor felébredek, hallom hát –
angyalok nyelvén üzentél, szóltál, hogy pokoltól-pokolig
taszítottál.
mondd, de mondd drága, mondd édes – miért, mindezt, mi végre
