(életútjaink közös metszőpontjai elé,
Dancs Rózsa születésnapjára, Erdélyből!)
egyszer egy teljesen vak kisfiúnak
füzetébe belenéztem
éppen angyalkát rajzolt
életemben nem láttam még
olyan könnyedén lebegő formát
pislogni nem mertem
nehogy elszálljon
ez a stilizált és vonalaiban
leginkább lelkiismeretünket idéző
szárnyak között esetlenül
csöndesen lüktető csupa szív
alig ötévesen – valami angyalkába kapaszkodva
kinek még a nevét sem tudom
hiába kutattam magamban
vakított egyre csak vakított az a
nagy és kietlen utakat bejáró
ölelést kereső virradat
