Keresés
Close this search box.

Szente B. Levente: ÉN MIÉRT ÉGEK

lábad nyomában
lépteim, a fürdőző verebek nászában
halni vélem

szemeidben
testem már szétesőben,
mint egy régi állomás –

a falak között emlékek pora száll,
odakint eső, és a kint rekedt fiatal nyárfák
remegő sora áll

te nem marasztalsz – és nem érted, hogy
én miért égek benned, szépen, csöndesen,
a régi tüzektől lázban, omladozva, táncra készen.

További bejegyzések