Szente B. Levente: AHOGY ÖREGSZEM

Ahogy öregszem,
egyre közelebb
érzem az erdőt, a fát
gyökerei között
a sok apró csodát.
S lelkem tehozzád…
ahogy száll, közeledbe kerülök,
mint láthatatlan falba
beleütközöm.
Borostyán leszek úgyis,
szemedben
égő emlékfáklya.
Akkor is, ha már
nincs tovább,
te ezt add tovább,
tovább…