Ahogy öregszem,
egyre közelebb
érzem az erdőt, a fát
gyökerei között
a sok apró csodát.
S lelkem tehozzád…
ahogy száll, közeledbe kerülök,
mint láthatatlan falba
beleütközöm.
Borostyán leszek úgyis,
szemedben
égő emlékfáklya.
Akkor is, ha már
nincs tovább,
te ezt add tovább,
tovább…
Hajnal hasad, vagy megtörik, borúlátásom küszködik, derűmmel. Hegyek ormát még láthatom, csupán álom e nyugalom, mezőkkel. Hol vagy vérem pezsdülése, akarnok újraalkotás erő? Patak frissítő
Évődő szemekkel rád tekint, tárt karjai el sem érnek, tovább néz, lángoló kezeit eléd tolja; nem érted üvöltő hangon leírt versemet.
Még egy utolsó dobás, biztatom magam, hallom, koppan a pohár, perdül a kocka. Szívem torkomban dobog, kezem ökölben; miközben fohászkodom, nézem bűvölten. Ereimben száguldó szenvedély
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
