okos emberek mondod –
s hogy fel se fogják ha ütnek-vernek
öljük egymást az utódok meg a hátramaradottak
életükben gyűlölködni fognak
milyen földért miféle semmiért
ami számítana az az emberhez méltó élet
s hogy milyen isten az ki egymás ellen uszít
okos emberek ezek mondom
annál okosabbak hogy ők ebben részt vegyenek
gonosz-szállta tudatukban kitöröltek
az ősz reményi vagyunk
egyetlen tavaszé sem
lebegő tollpihe
dunyha szalmazsák puha ágy
tele has zsoltár-szobor
szelíd vadvirág
babona vigyor
egy viszontlátás csak
annyi kéne meg sok-sok ölelő kar
egyelőre mondom
a dögevők halála
égi s földi rend
a szereteté ugyan
miért nem
ha már én is te is vitorlaakt
bújni egymás szemébe
szívekbe lopódzni észrevétlen
mielőtt még felemészt mindet
ez a kegyetlen emberállat
ez az éhes halálisten
gyáván mind
mindannyian megfizetünk
mindenért
ezért a csöppnyi lenniért –
