Újra és újra felszögelni magunkat a saját rutinjainkra
van idő amikor már nem fáj a kereszt nem fáj a Golgota
nem fáj anyánk sírása nem csíp saját véres izzadtságunk
nem fájnak bűneink amiket el sem követtünk
pincében várnak a falnak támasztott biciklik
harmadnapra feltámadnak bennük a kilométerek
vizet árasztanak az öreg falak
lépteink hosszan konganak a lépcsőházban
a Duna mellett tekerünk azt hisszük ettől minden rendbe jön
néha megállni nekidőlni a fának keresztnek sem lenne rossz
lassan verni be a szöget saját tenyerünkbe
drága volt a hegyes vas a barkácsáruházban
lehetne csavarral is géppel de a szög autentikusabb
amúgy is akciós volt az áruházban
angyali arcú eladónő tette a papírzacskóba
két marékkal kértünk hátha hibázunk még legyen mihez nyúlni
aztán lehetne tovább indulni
kikalapálható horpadások a lélek bádoglemezén
angyali kéz mely kalapácsot ad te döntöd el
hogy a bádog vagy a szög ami ütve lesz
a te lehetőséged a választás a blokkot mindenesetre elteszed
újra és újra felszögelni magunkat a saját rutinjainkra
van idő van amikor már nem fáj a kereszt nem fáj a Golgota
nem fáj anyánk sírása nem csíp saját véres izzadtságunk
nem fájnak bűneink amiket el sem követtünk