Ha a hordók sokat járnak a kútra,
elapadnak a források nagy „bánatunkra”.
Lesz nagy zűrzavar, lárma:
Látunk embereket egymás hegyére-hátára hágva.
Áll egy úr és a Vártán figyel…
Ő veszteg marad és csendesen
meditálva átlényegül.
Mindent látva nyugodt marad.
Látja, amint vízben állnak a földek,
pusztítanak erdőtüzek.
Az ég sötét-vidoran tekint le ránk
s bábel-tornyok emésztik kultúránk’.
Hogyan foszlik-omlik fekély- darabokra,
látja, hogyan szakad mindenünk cafatokra.
Látomása támad, nagy látomás:
minden korban van egy végső állomás.
Az emberi hit újra olyan lesz amely bennünket megillet,
olyan amely minden reneszánsz-embert megihlet.
