Szász Zsolt : Kies Tájon – LYRAart Digitális Képgaléria illusztrációval

1.
Csodálom e kies tájat,
Fütyülök vissza a madárnak.
Kárpátkanyar belsejében a szó,
Oly gyönyörű s mily visszhangzó.

Beszélem a virágnyelvet,
Minden szavuk finom szelet.
A nőszirom dala falánk,
Olykor bizony begyújt alánk.

2.
Azért ébernek megmaradok,
Parancsba így kiadatott.
Védni magam : ez maradott,
Ősi vérből elhozatott.

Bolondul én nem támadok,
Fura szerzet nem én vagyok.
Aki támad nem engem mar,
Önmagának lesz ő fanyar.

3.
Szép, okos és finom-karcsú,
A magyar lány kedves szavú.
Székely-magyar bokrétás lány
Most halld : éppen rád vár.

Oly nagy szerelemre gyúltam,
Magammal is alig bírtam.
Jel érkezett, viszontszeret engem,
Nem akárhogy : fennségesen.

4.
Így élünk békében magyarok,
Értelmesen fogunk hangot.
De ha megtámad valaki minket,
Vesztesként hagyja el a ringet.

Kép: Szász Zsolt
LYRAart Digitális Képgaléria
Digital Image Gallery

További bejegyzések