Álomkóros lényként élünk,
olykor semmitől sem félünk.
Kigyúlik néha egy gyertyaláng
tudatunk legmélyén: ispiláng.
Nem tudjuk, hogy kik vagyunk,
Csak pislákol szende agyunk.
Mégis mindent feltalálunk
s életünk pezseg ha nekilátunk.
Álom és éberség a létünk,
de nem tudjuk miért is élünk.
E kettőség bennünket szíven talál,
fohászkodunk, hogy ne találjon el a halál.
Akkor kezdünk élni, mint a magvető,
amikor nem tudjuk mit hoz a jövendő.
Az eszme magához igazít:
nem ismervén a létet: az IGAZIT!
