az őskor lészen
a mi jövő korunk
„balga“ vigyázz
Mert ott landolunk
tűhegynyi esélyt
Megragadj
hogy nyögvenyelősen
bár de megmaradj
jövő zálogaként
ki marad bizonyként
csakis a mag
mi és az indián
van fénykrónikánk
mely mindig vigyáz
reánk
kórus:
Jó Krisztusunk
tudjuk maradnak mások is
veleddel együtt vigyázzunk
hát rájuk
örömzenére
örömtáncot járjunk
mint az átlőtt csontú eb, mint ki sem talált, összevissza istenek: dobálja magát a tenger. dühénél csak kínja nagyobb: az örök idővel volt ő viselős,
kilakoltatnák az elnyújtott csendek, csókod nélkül telt éjek, de velem hál, nálam ébred, fészket rakott bennem rég az Érzet. otthonát rejtelmes léte aranyfonállal körbeszőtte, hagyott
Nekiindulunk, körbejárjuk a mohás temetőt, talpunk alatt csigák roppannak, felriadnak halottaink, alufóliával takart fésűk zenélnek szomorkásan a megbomlott nyárban. Rendőrkutyák terelik helyes irányba az elkóborolt
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
