A farsang a vízkereszttől (január 6.) húshagyókedd éjfélig (2023-ban február 21.) tartó téltemetési örömünnep. A farsangi szokások az ünnepi időszak végére összpontosulnak: a világ számos városában ekkor rendezik meg a híres parádékat, például a riói, vagy a velencei karnevált, Magyarországon pedig erre az időszakra esik a leghíresebb farsangi hagyomány a busójárás.
Az emberi történet folyamán a természeti jelenségekkel- fontos itt megemlíteni a tavasz érkeztét, együtt járt és jár a félelem, az ünneplés a fohász.
Az őskorban a fétis – amelyen keresztül egyfajta természetfeletti erő bontakozik ki – valamint a totem állt az ember rendelkezésére a félelemmel szemben. A kor embere a totemizmus és az animizmus időszakában emberfeletti erőkben hitt. Egyrészt félt ettől az erőtől, másfelől hitt a csodatevő erejében. Az animizmust a vallások kezdeti fázisának tartotta az emberi történet.
Az ókori népekre is jellemző volt, hogy a tél végét és a tavasz kezdetét nagy ünnepélyekkel köszöntötték, ilyenkor szívesen bújtak különféle maskarákba. A kereszténység elterjedésével azonban Európában az ilyen típusú szokások szinte teljesen eltűntek, és csak jóval később, a középkor végétől jelentek meg újra. Miután az egyház az ősi pogány ünnepet keresztény tartalommal töltötte meg, a farsang népszerűsége megállíthatatlanul nőtt, ennek köszönhetően számos olyan tradíció, hiedelem alakult ki, amelyek közül több ma is népszerű. A kereszténység előtti időkből származó farsangi mulatságokat az a bujaságot szimbolizáló szokásai miatt tiltották.
Az ókori Egyiptomban is ünnepelték a farsangot felvonulások és ünnepség-sorozatok formájában. Görögországban a kis dionüszoszi ünnepség a mai farsang időszakával esik egybe. A peruiak Candelariának nevezett, a Szent Szűz tiszteletére tartott felvonulást, a Titicaca-tó partján rendezik meg minden februárban. E fieszta hajnali misével kezdődik, majd egy pogány megtisztulási rituálé, ceremónia következik. Az Egyesült Államokban a legnagyobb karneváli felvonulást New Orleansban rendezik meg. Hasonlít a Riói karneválra, hiszen itt is a félig, vagy egészen meztelen táncosoké a főszerep. Európa szerte jellemzőek a farsangi karneválok. A velencei hosszabb ideig tartó ünnepségsorozat a legmagasztosabb. Itt már a bábuégetés is része téltemetésnek. A mai kis Magyarországon a mohácsi busójárás a legnépszerűbb. 2009-től szerepel az UNESCO szellemi örökség reprezentatív listáján. 2012 óta pedig hungarikum.
1. Alsósófalva
A farsangtemetés a Sóvidék egyik leglátványosabb ünnepe, amire még a faluból elszármazott rokonok is visszatérnek.
A farsangi menet élén halad a „pap” a „kereszttel”, ami általában egy – aszalt szilvával, pattogatott kukoricával, szalagokkal – feldíszített gereblye. A menetet, kecskék gólyák követik ugrándozva. Belecsípnek a járókelõkbe, megkergetik a lányokat. Közben Illyés „özvegye” talpig fekete gyászban zokogja el fájdalmát:
„Drága Illyés mért hagytál el
Ifjúságom így porlad el
Itt maradtam özvegyen
Gyászba borult életem
Ó jaj, Ó jaj énnekem!
Míg szerettél, szerettelek
Ha öleltél öleltelek
Más sarjúra nem néztem
Boldog víg volt életem
Ó jaj, Ó jaj énnekem!”
Miután az elhunytat ( szegény Illyést… ) kellõképpen elsiratták, a falu végén kiráncigálják ingébõl gatyájából és a halom szalmát meggyújtva énekelnek, táncolnak, alakoskodnak. Van egy szürreális hangulata e jelenetsornak. Este a farsangi bálban folytatják a vígságot.
„Aztán egy bálterembe értem,
s táncolni kezdtem táncos éjjel,
táncoltam zengő korcsolyákkal,
torkig lakó, vak szenvedéllyel.
Ó tánc! Ó tánc! Farsangi pálma!
Rogyásig-tánc, te álmok álma!
Csak álmainkban táncolunk így.”
(Kosztolányi Dezső)
2. Télbúcsúztató Torockón
Vászonba göngyölgetett koporsóban utolsó útjára kísérik Farsang Dömét.
A temetés délután kettőkor kezdődik. Elindul népes farsangi gyászoló menet végigjárván Torockó összes utcáját. Farsang Dömét a „pap“, a „kántor“, és a harmonikás, a torockói népviseletbe öltözött fiúk, a magyar fiú és magyar leány, a menyasszony és a vőlegény, a farönköt vonszoló sirató asszonyok kísérik utolsó útjára. Végül a főtéri itatónál a „pap“ és a „kántor“, „ékes” búcsúbeszédét hallgatja végig a „díszes” gyászoló társaság. Az ” ördögök” több ízben is elsupákolják Farsang Dömét.
„Itt nyugszik Farsang Döme. Megütötte az év mennyköve“.
3. Bölöni farsang
Maskarába öltözött legények temetik a telet. Lovaspárok, „rendőrök“, az Ádámot és Évát vizualizáló bábuk. Ők egy dőlt szekérkerékre állva, egymást ölelve elevenítődnek meg. E mozgó „szoborművet“ egy szekér húzza, amelyet a „főerdész“ által irányított lovak húznak. A falu apraja, nagyja alkotja a farsangi „menetoszlopot“. Körbejárják a települést, útba ejtve a református és unitárius parókiát. Ezeken a „stációkon“ beszédek hangzanak el.
A farsangolókat e hírös társaságot megkínálják pálinkával és pánkóval a jó hangulat fokozása végett. Ezt követően a falu központjába térnek vissza. Most következik a „drámai“ végkifejlet: erős mozdulatokkal lebontják a szobor-alakzatot, körbeállják és bábuégetést hajtanak végre a díszes Ádám-Éva páron, azaz felgyújtják azt. Amíg el nem ég addig táncolják körbe „bájos“, maszkos maskarában.
(tél temetve Bölön megvédve)