Én ezt nem értem, hol van? Nehogy már…!
Tényleg ellopták? Hát, ez nem igaz!
Itt hagytam a garázsban a falnál.
Zárt helyről vitték, de ez nem vigasz.
Álljunk meg! Ez így túl közönséges.
Talán nyomnak páran a tetszikre:
A rímektől valamelyest ékes.
De a komoly lapok nem közlik le.
Vajon elvontság és szabadvers kell?
Mély űrt növeszt a falbámulat
Kincsem elgurították
Én maradtam bezárva
Nincs ki
A két kerekem.
Lehet ezzel valamit kezdeni?
Szakad a versszak mint egy rossz zsineg
Talán hiányzik valami. De mi?
(Csak becsúsztak ide is a rímek!)
És ha haikuval próbálkozom?
Ellopták a bringám.
Zárt helyről gurították.
Dühbe gurultam.
Vajon így elég gördülékeny?
Nem jobbak a tízszótagos sorok,
Hogy kényelmesen valamit üzenj?
Fifikás ez a versírás dolog!
Mert jönnek, sőt, áradnak a gondolatok,
De formába kell terelni őket,
Különben a költő még csak dadog.
Bár, formálás közben el-elcsügged.
Na, megírom inkább a csattanót!
Történik ilyesmi, de nagyon ritkán:
Amikor már azt hittem, nincs rá mód,
Rendőr hívott, hogy meglett a bringám!