(Szamócza balladája)
Akácfára rászállott egy pacsirta,
Ne szomorgasd az én szívem, szép lányka!
Ha mégis szomorgatod a szívemet,
Nemsokára halva találsz engemet.
Én anyámtól meghalva csak azt kérem,
Az én testem örömtűzben elégjen!
Kezem szennyét senki más ne hordozza,
Az én szívem a sok bűn elrontotta.
Hamvaimat szép urnába fogja fel,
Szabadság hídról a Dunába szórja el.
Énmiattam lélekharang ne szóljon,
Édesanyám énmiattam ne sírjon!
Lelkemért az akácos ne zúduljon,
Emlékemért egy pacsirta daloljon,
Hamu-hajamat a hollók ne hordják,
Hamu-csontomat a rókák ne rúgják!
Fenn a csillagok ne csodálkozzanak,
Csoda szép örömtűzzel ragyogjanak.
Duna vize hamvaimat elhordja,
A sok versem örökségem elmondja.
Szamócza
( * Összegyűjtött háromszéki népballadák hatására, ill. azok elemeit részben felhasználva írt versem.)
