Keresés
Close this search box.

SZALMASZÁL – Őszmonológ (Horák Andrea Kankalin rovata)

Megérkeztem, akár egy újszülött, kilenc hónap várakozás után. Arra számítottam, hogy legalább olyan örömmel fogadtok, ám alighogy betettem a lábam, máris elküldtetek, hogy maradhattam volna még ott, ahol voltam. Nem gondoljátok, hogy ez fáj nekem? Nem lehet rajtatok eligazodni. Egész nyáron enyhülésért, esőért könyörögtetek, most hoztam nektek eleget, ez sem felel meg igényeiteknek. Na, jó, kicsit túllőttem a célon, többet adtam a kelleténél, de már annyira áhítottátok, hogy mielőbb pótolni akartam. Látjátok, mindent megteszek, hogy a kedvetekben járjak. Ilyenek vagytok ti, emberek. Mindig az kell, ami nincs. Ami van, nem tudjátok megbecsülni. Nézzetek csak szét, milyen csodálatos környezetet varázsolok, még arra is felkészültem, hogy színpompás faleveleket kapjatok, ne legyen minden unalmas zöld. Amíg ti sütkéreztetek a nyári napsütésben, én terveket szövögettem, hogyan festem át a természetet. Nemsokára hozzá is kezdenék, de ha ennyire nincs szükségetek rám, megálljt parancsolok a fantáziámnak, inkább barnán hullatom le az összes levelet, ám akkor nem fogjátok látni izgalmas színváltásukat, ahogy a zöldek felveszik a sárga árnyalatait, némelyikük bordóvá válik, és így lebegnek a szélben, mert szelet is hozok. Megkergetem a leveleket, mielőtt avartakaró lesz belőlük, hadd lejtsenek örömtáncot, hadd örvendezzenek, amikor érintkeznek. Szeretek játszani, mégis szinte csak az elmúlással köttök össze, pedig minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy megmutassam, bennem is van élet. Hogy kaptok ködöt is? Igen, hozzám tartozik. Én is lehetek néha borús, nem csak ti. Nem értem, miért gondoljátok, hogy undorító. Persze, ha autóban ültök, nem könnyű tájékozódni a ködben, de ilyenkor gyakorolhatjátok a türelmet, a józanságot, a későbbiekben hasznát vehetitek, és egyébként is, mire jó a féktelen száguldozás? Néha lassítani kell, majd én segítek. A ködnek van szépsége is. Sejtelmes, kiszámíthatatlan, még meglepetéseket is szerezhet, amikor lassan eloszlik, és előtűnik mögüle a színpompás természet, kirajzolódnak a házak kontúrjai, a járókelők alakja. Hogy irtóztok a nyirkos ködömtől? Ha figyelnétek rám, észrevennétek, mit próbálok elmondani. Húzódjatok be otthonotokba, helyezkedjetek el kényelmesen, pihenjetek meg egy kicsit, és beszélgessetek! Hiába nem voltam itt kilenc hónapig, pontosan tudom, hogy egyfolytában rohantok, nincs időtök egymásra. Amikor meglátjátok leereszkedő ködfátylamat, vegyétek tőlem jelnek, jusson eszetekbe, hogy időt kell szánni családotokra és önmagatokra is, amíg nem késő. Ha már annyira az elmúlást látjátok bennem, ezt is fontoljátok meg!
Látom azokat az embereket, akiknek sajnos nincs hova betérni. Ezen nem tudok segíteni, fájlalom is nagyon. Nekik minden évszak nehéz, és amikor én érkezem, erősödik bennük a szorongás, mert tudják, nem maradok sokáig, hamar eltelik a három hónap, s a körforgás rendje szerint, átadom helyem a télnek. De amíg itt vagyok, örüljetek nekem, örüljetek a mának, fogadjátok el ajándékaimat! Kaptok tőlem bőségesen diót, gyümölcsöket, erdei bogyókat, és amikor majd a parkban sétáltok, s egy gesztenyefa alatt haladtok el, ne bosszankodjatok, ha egy-egy tüskés gubacs koppan a fejeteken, inkább nevessetek. Lehet, hogy kicsit szúrnak, de vidámságot adok velük. Tanuljatok meg nevetni, mert a nevetéstől kivirágoztok, akár az őszirózsák, melyeket nemrég hoztam. Láthatjátok, mennyi mindennel kedveskedek. Az évszakok közül a megfontolt gondolkodtató vagyok, hogy mérlegeljetek. Míg a tavasz ifjonti hévvel szalad felétek, a nyár kényelmes, lusta, én higgadtságot tanítok, azt sugallom, hogy álljatok meg, értékeljétek át eddigi életeteket. Elég öreg és bölcs vagyok ahhoz, hogy jó tanácsokat osztogassak. Mindig keressetek pozitívumokat magatok körül, és én mondom, találtok! Amikor összegyűjtöttétek, őrizzétek meg, majd a tél megtisztít benneteket, így élhettek önmagatokkal harmóniában, így lehettek ti is részei az örök körforgásnak. Félrevonulok még néhány napig, teret engedek a nyárutó melengető napsugarainak, hagyok nektek időt, hogy nyitott lélekkel várjatok. Rövid pihenés után újra jövök, akkor már veletek maradok, amíg nem veszi át helyemet a tél.

A kép forrása: Pinterest.

További bejegyzések