Harmincöt éve nélküled
– nyolcadik szoba–,
rejtelek.
Hozzád kulcslyukon lesek át,
szobádba be nem léphetek.
Ajtó kulcsa a kezemben,
álmodom: meg nem élhetem,
könnyeim tudod, s hogy vagyok,
elrekesztett pillanatok,
hazug vágyak birodalma,
– égő seb sötét magányom –,
nem vagy sehol, nem te csókolsz,
sorsom függ egy pókfonálon.