Veled, örökké,
most már mindörökké.
A jéggé hidegült lábak,
kezek honában,
a szúró üveghegy-gerinc
szilánkosra hasadt tűpárnái között,
a néma, ki nem mondott,
göröngyösre kopott szavak mögött
– ahová szerelmünk költözött –
a titokká kövült érzések
és dohogó viharáradat
bugyrai közt felragyogó
estéli csendes békesség kedvéért
maradj velem, a szavak nélküli beszéd,
megértés pillanatai között, örökké,
most már velem, mindörökké.
Hajnal hasad, vagy megtörik, borúlátásom küszködik, derűmmel. Hegyek ormát még láthatom, csupán álom e nyugalom, mezőkkel. Hol vagy vérem pezsdülése, akarnok újraalkotás erő? Patak frissítő
Évődő szemekkel rád tekint, tárt karjai el sem érnek, tovább néz, lángoló kezeit eléd tolja; nem érted üvöltő hangon leírt versemet.
Még egy utolsó dobás, biztatom magam, hallom, koppan a pohár, perdül a kocka. Szívem torkomban dobog, kezem ökölben; miközben fohászkodom, nézem bűvölten. Ereimben száguldó szenvedély
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
