egymásba ékelve
fogaskerék-létbe
fordulsz, fordulok
ütem ritmusában
néha-néha vétve
recseg, ha elakad
a fém is eltörik
sorsunk kínjai
lendítik ékeit
tét s az ellentét
te meg én
így vagyunk
működő ütközet
életünk delén
recsegő fogak közt
vénülő két szirén
Varázsos táncok éjszakája volt. Harmattá dermedt páracseppeken lágy szél kúszott felém és átkarolt, csillag alá bódult az értelem, ezüstcseppekbe oldott szirmokon játszott a fény, és
Nagyanyám fejkendőt hordott. Ha bánata volt, szorosra kötötte az álla alatt. Néha feketére cserélte, olyankor nem szólt senkihez, kiesett kezéből a tésztaszűrő, és a vizet
Már levelek fedik el nyomainkat, régi padunkon az ősz szele jár, volt szerelem csituló szava ringat, messzire szállt heve ím tova már. Lassan enyésznek az
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
