Szakáli Anna: Színekbe szédülő álmok

Alkotáshoz lendül az ecset,
útjára indul a szépség.
Körökbe szédülő színek,
színekbe szédülő álmok,
felsejlő teremtésmítosz;
– hallani vélsz egy távoli szimfóniát –
megalkotott ember és világ,
szépség harcosa küzd,
valahonnan feltör egy sejtbuborék,
benne apró magzat lapul
– születés előtt az idő –
fájdalommá, érzéssé alakul.
És testé lesz a nő, élethordozó
ősi ösztönnel, csupa bájjal,
szellem és anyag együttese,
létezés bölcső-óceánja;
mindaz, amiért kegyelmében
megteremtett minket az Isten,
aki most kitekint rátok
képkeretek ablakából:
íme, bennem az ember,
s benne én, a pantokrátor!
2022-10-12

További bejegyzések