rám merednek fehér falak
a ridegség szívemre fagy
és nevettem, és zokogtam
csak megfelelni akartam
megértő lenni, szolid
vágyó gondolat-vágyaim
elnyomtam igaz álmaim
valóság festette sötét
még rajtam a pecsét
kalodában kezem, lábam
nyomorgó élet odvában
vájtam ki fénylő ablakom
hogy utáltam! irigyen
más életre vágytam
a megkapott pofonsor
életrúgta bőr bocskor
nekem ennyi jut; beláttam
s ha feszül bennem a hit
zokszó nélkül ürítem ki
keserű kehely-cseppjeit
2026.