Keresés
Close this search box.

Szakáli Anna: Már nem keresem

nyugtalanul suttog a lázas idő
miért rohan, hova szólít, miért hív
a kemény út, kevés öröm, csupa kő
s nincs hova rejtőzni, ha reszket a szív
égszínkék víz fényében ragyog a szem,
s e ragyogás üzeni, élni, élni,
elégni, érzés parazsában veled
simogat nyár-pihe szavad, űrt kitölt
bántó marás sem sajog, nem tudják ők
honnan veszed a zsenge kezekbe gyűlt
elme-akaratban születő erőt
mert miénk, szállótollú madaraké
miénk az eget felhasító álom
hulló harmat mesél, és hajnali fény
s nekem mondod: virágom, kis virágom…
már nem keresem, hogyan, mit hibázol
ha méla sutaságod lelkembe szánt
s mosolyba dől a rövid, málló idő
elvétett lépés, vagy szándék már nem bánt

További bejegyzések