nyugtalanul suttog a lázas idő
miért rohan, hova szólít, miért hív
a kemény út, kevés öröm, csupa kő
s nincs hova rejtőzni, ha reszket a szív
égszínkék víz fényében ragyog a szem,
s e ragyogás üzeni, élni, élni,
elégni, érzés parazsában veled
simogat nyár-pihe szavad, űrt kitölt
bántó marás sem sajog, nem tudják ők
honnan veszed a zsenge kezekbe gyűlt
elme-akaratban születő erőt
mert miénk, szállótollú madaraké
miénk az eget felhasító álom
hulló harmat mesél, és hajnali fény
s nekem mondod: virágom, kis virágom…
már nem keresem, hogyan, mit hibázol
ha méla sutaságod lelkembe szánt
s mosolyba dől a rövid, málló idő
elvétett lépés, vagy szándék már nem bánt

További bejegyzések
VI. Jobbágyi Kortárs Művészeti Fesztivál
február 10, 2025
Az ePUB VERSESKÖTET ALKOTÓI NÉVSORA
február 5, 2025
Az ePUB VERSESKÖTET PÁLYÁZAT LEZÁRÁSA
február 2, 2025
FEBRUÁRI PÁLYÁZAT
február 1, 2025