Nyárheve ül a víz tetején,
tegnap korbáccsal verte a szél,
ezüst tükörragyogásban
fénye, nyugalma visszatér.
Éles csillám, szikrasugár,
bukdácsoló, táncoló víz,
hullámölelt-csónak mellett
úszó tollat tutajként visz.
Cölöpöt rángat durva csomó,
vízre csapdos, ázó kötél ring,
meg-megrándul iramló kígyó,
alatta parány örvény kering.
Szétrebbenő játékos küszraj,
mellettük csobban vízbe a láb,
zsibongó fürdőzés zajában
álombókkal egy perc ölel át.
Távoli hegy bukik a tóra,
tetején fehér felhő keret,
lábánál naphíd, tótükrére
aranyszínű szalagot nevet.
Pihenni készül, hamvas a táj,
esti párába bújik a tó,
mikor rikolt a dankasirály,
mikor közel a napsirató.
