Szakáli Anna: KŐVIRÁG ÖRÖK PECSÉT

Lélekbe vésett kővirág,
feltöretlen örök pecsét,
szívemen bilincs-bánat,
elhamvasztó bús sóhaj,
tűzörvényben ég el,
s a feltörő pirkadatban
ködbe vesző hajnal ölel.
Sodródom, mint virágszirom,
széllel táncoló, repkedő pitypang,
szétmorzsoló nehéz iszony,
álmatlan éj tüze lappang,
hamuba hull; bágyatag,
seholsincs idő mókázva
hetyke búcsút int,
alázatom falja fel
a sorsveszejtő átkos kínt,
de örök pecséted kővirág,
magamban hordom
zötykölődő életemen át.