különös csend
fények a sötétben
nem lehet más;
béke, imádság
szeretnék szállni
hív az ismeretlen
határtalan hegyek
hófehér havas
hol lehajol az ég
tűzként pattan a fény
kongó magány
szól hozzám
tündöklő csillag
alatta semmi fontos
csak aki volt
az örök harcos
bókoló nyugalmam
zajokat elragadó
csendes éj; vagyok
néha nem vagyok
koszorú nélküli vég
s nem tudom
mit kezd majd magával
a vak emberiség