Vitorlák magányát
esti fények őrzik.
Hallgató árbocrúd
bilincsén szellő játszik
csilingelő dallamot.
Csillogó tó vízében
veretek fénye ragyog
– új napot remélve –,
feszül a kötél, a bog,
feltámadt parti szélben
dagadó vitorla vár
hullámon suhanó,
repítő holnapot.