Szakáli Anna: DÖCÖGŐ IDŐ

Vállaimra döcögő idő hull,
fájó mozdulat csikorog,
reccsen a csont, rémiszt
egy felszálló sóhaj.
Szétárad köröttem,
vele tehetetlen indulat,
s ha görcsbe ránt,
meghajlít, szédítőn
átzuhan surrogása
lüktető dobolásba.
Elpattan, kettészakad
a kóccá vásó életfonál,
foszló rojtja elenged.
Földből, földnek megszült,
távlatokba vesző kín-halom,
velem él rendületlen
életáldozó évek buckáin,
s csillogó élet-hittel
elmélázom múlt időin.