Szakáli Anna: Bujdosó

Víztükörbe zárva törik a fény,
holdvilág arcába sikolt egy rém.
Takarnak sírva szomorú vágyak,
rám terül ködös, gyönyörű bánat,
gyászolnak vidám bús napok,
imától reszketnek a hajnalok.

Lobban az éj tüze, láng, ha remeg,
jöjj velem, világgá futok veled.
Reccsen egy száraz ág, szól a bagoly,
lélek-lány ott jajong lenn valahol.
Holdsugár útján jár csendben, halkan,
óvatos lépések zaja roppan.

Messze menj, messze járj sötét órán,
feledni álmodj és gondolj rám,
vagy temess régmúlt emlékekbe,
éj színű, sötétlő mélységekbe.
Kóborlok, riadtan reng a világ,
bolyongva egyedül; úgy vágyom rád!

További bejegyzések