Szakáli Anna: Arcod titkát keresem

Tavasz van. Arcod titkát keresem.
Azt a pillanatot, amikor jöttöd
fölkavarta csendes nyugalmam,
és harsogó színekbe bomlottak
a rügyet ringató ágak,
madarak surrantak, kusza röptű
szentjánosbogarak együtt ragyogtak
a csillagfényes éggel,
virágok szirmába öltözött
ismerős illat lengett a légben,
s a tó partján andalgó séták
tették édessé napjainkat;
ma már egy távoli ifjúság…
Ó, ha az ember érett fejjel
élhetné azt a múló pillanatot,
sok-sok tavasz el nem repülne,
s hangod újra lelkemig rezdülne,
sóhajok szellője borulna rám,
az első csók örömkönnyes,
sokadik évfordulóján.
2024. február