Szakáli Anna: Állj meg!

Egyformán telnek a napok,
te igyekszel, én kapkodok.
Mi ez az ugrabugra tánc?
Eh! Összebog! Csomóba
akad a hosszú szemű lánc!
Tolod előre és hátra,
megtett dolgod sose bánja,
törik a múlt idő rozsdás,
semmivé vedlő korlátja.
Nézd, ragyog ott fenn a kék,
kúsznak a fénylő fellegek,
s mint bujdokol a huncut Nap
a fák arany lombja felett!
Hagyd a tolongó napokat,
ne gondolj, ne nézz másra,
mondj szerető, lágy szavakat;
Ámor feledtető vágya,
szíved szívem dobbanása
legyen az időkerék
messze hangzó kattanása.