Szakáli Anna: Acélszárnyakon

Hitte az égi palotát.
Vágyta fentről látni,
vágyta az égre vivő,
hatalmas szárnyat.
Küzdött benne a vágy,
kudarcos álom.
Látta a Föld égi határát,
rabul ejtette vakító
horizont-találkozás.
És szállt, mint sodródó pihe,
vitte a boldog,
feledtető magányt,
vitte a magasság
kábító eufóriája,
amikor angyalnak
képzelte magát.