Szakáli Anna: A lélek két arca

Ha sötétség vesz körül,
alantas mély ösztönnek
könnyedén engedsz utat,
míg elméd kába, zavart,
homályos képek után
vergődve matat, zuhansz
poklok izzó mélyére,
szörnyűség fenekére,
ahol végképp eltemet
a bűn-mákonyos tudat.

Ölelőn, ha átkarol,
magasba emel a fény,
engedd, hogy átvezessen
életed útvesztőjén.
Nyűgös gondoktól ne félj.
Tudás, mi benne rejlik,
erény kelt életre, s így
életednek értéke
mindennél nemesebb lesz,
s úgy, hogy szédülsz belé,
repít soha nem látott
ismeretlenek felé.