Spányik Miklós: Viszonyok

Bitang meleg van. Európa kapott egy hősapkát, és muszáj viselnie. Itt Budán, szintén a forróság az úr. A Svábhegy is szenved, de azért felveszi a kesztyűt a kánikula ellen. A pompás kertek tulajdonosai nem sajnálják a vizet, egy nap többször adnak inni a növényeknek. A hála nem marad el, minden a szemet gyönyörködtető nyár színeiben táncol. Este pedig jön a megkönnyebbülés: mélyeket lélegzik a zöld, elűzve azzal az embert próbáló hőséget. Jómagam ez idő táj szoktam bandukolni a hegyi utakon, és ámulva nézem a temészet csodáit. Az ingatlanok a fák ölelésében születtek, és a gazdák érzik is ezt az adományt. Van, aki megmunkált termésköveket rakott egymás mellé, és arra helyezte a kerítést. Ezáltal magassab védelem birtokosa lett. Egy ilyen ház előtt sokszor megállok, és a kövek által létrehozott padkán szusszanok egyet. Onnan fürkészem a többi, már-már építészeti bravúrnak számító otthonokat. Ám a napokban történt valami, olyan nem megszokott, legalábbis számomra mindenképpen új esemény. Az utca elején megjelent egy kutya. A szőrzetét figyelve eléggé csapzottnak tűnt, és még nyakörv se volt rajta. Mozgása felderítést sugallt, cikázva lépkedett az épületek között. Olykor lefékezett, szaglászott, eljött és visszament, mintha nyomozott volna. Egy darabig lekötötte a figyelmemet, de aztán hazafelé indultam. Ám egyszer csak egy kis ördög azt súgta, hogy forduljak vissza, mert érdekes látványban lesz részem. Nosza, megtettem. A kutya mögött egy viseltes ruházatú, és nagy sporttáskát cipelő férfiember bukkant föl. Ötven körülinek gondoltam, bár a borostája és a félhosszú haja nem engedte a pontosabb saccolást. Ő is kaputól kapuig mozgott, és nyomogatta a kilincseket. Ha kinyílt az ajtó, rögtön a kukatárolót láttamozta, mondván, mi van az edényben, illetve van-e cucc kirakva mellé. Ez volta fő indíttatása. Igen ám, de ezen a könyéken kínosan ügyelnek a rendre és a tisztaságra is. Vagyis: semmilyen hulladék nincs a tárolók betonján. Étel meg pláne. De a remény nagy úr, hajtja az embert, ha törik, ha szakad. Eközben a kutya megtorpant, és óvatosan szemlélte az idegent. Vajon miért jött, talán itt lakik, netán keres valakit, és ehhez hasonló gondolatok sorjáztak a agyában. Közelebb nem ment hozzá, tisztes távolságból leste csupán. Az ember rá se bagózott, folytatta az áldásos tevékenységét. És ebben a minutumban annál a háznál, ahol lecsücsülök a kerítés padka részére, kijött egy hölgy, és fóliába csomagolt ételt tett ki az egyik kukára. Aztán már ott se volt. A kutya azonnal reagált a jelenetre: lóhalálában közelítette meg a leendő zsákmányt. A szagot is érezhette, mert hatalmas nyújtózkodásba fogott. Kaparta az edény falát, de följebb semmi pénzért nem jutott. Pedig ott kínálta magát az ennivaló, lehet, hogy éppen egy finom husika. A sokadik nekirugaszkodás után aztán lihegve leült a kuka elé. Őrizni kell, adta ki a parancsot magának. Ezalatt álmodozott is, hátha jön valaki, és átnyújtja neki a finomságot. És a táskás ember közeledett a kincs felé. Még nem sejtette, hogy mit rendelt oda a sors, csak ment fáradtan, és bizakodva. A kutya észrevette, hogy érkezik valaki, ezért figyelmeztető állásba helyezte magát. A férfi nemsokára odaért, és észlelte ugyan a csomagot, csakhogy az eb jelenlétével együtt. Mindkettőjüket nyomban a tanácstalanság kerítette hatalmába. Nyomorult csahos, minek harciaskodik, hiszen a büdös életben nem éri el a kaját, futatta agyában a gondolatot a táskás ember. Nem játszadozom vele, megrúgom, és kész, zárta le a témát egy csapásra. A kutya megpróbált jelezni a szemével, hogy nincs harag, nincs támadás, csupán a harapnivalót adja át neki. Így feszültek egymásnak, ám kompromisszum nem akart születni.
Néhány perc elteltével azonban a férfi bátorságot merített, és a kezét simogató szándékkal a kutya irányába indította. Amaz a bizonytalanság fogságából kissé kiszabadulva egy okét vakkantott. Megtörtént hát a csodás összebarátkozás, örömmel töltődött fel a lelkük. Jól van, nézzük meg mi a vacsora, mondta felszabadultan a táskás ember. A kutya farokcsóválással és halk nyüszítéssel fejezte ki a beleegyezését. A fólia egy szép nagy csirkecombot, valamint tört krumplit tartalmazott. Gyere, testvériesen megfelezzük, ajánlotta a férfi a kutyusnak. Ezt követően villámgyorsan megették a mennyei ételt, azután pedig lustálkodtak egy keveset. Már közeledett az alkony, amikor a táskás ember megszólalt. Velem jössz?, kérdezte nemes egyszerűséggel a kutyától. Két szívből jövő és határozottan igent jelző ugatás volt a válasz. Ám a következő napon nem láttam őket a környéken. És utána sem. Lehet, hogy együtt vagy külön, de már máshol kutatják a számukra oly nehezen fellelhető boldogságot.