Spányik Miklós: Örökkön örökké

Sok-sok gondolat keringőzik az agyban.
Egymást biztatják: lassú vagy, lépjél gyorsabban.
És egyszer a táncból a hívó szóra, egyikük kiszáll,
megy az első sorba.
A valóság köntösét magára öltve, ropja tovább
a jelent megtöltve.
A többiek még nyugodtan várnak, de később már
ők is hűen szolgálnak.
Valakit.
Aki őrzi mindnyájukat, közben teremt jövőt
és pillant a múltba, aztán eldönti majd, hogy
kit int magához a hosszú útra.
Ám ezt a rendet kuszálni nem szabad, hisz’ mint
egy iránytű, vezeti az álmokat.
Az élet a kérő, a remény, a menyasszony,
s erre a frigyre nem borulhat rá soha komor alkony.