A hideg buszmegállóban megfagy a gondolat
S ráadásul felszállni csak az első ajtónál szabad
Liba leszel, amikor araszolsz a sorban
Gágogod is magadban, hogy ez így nem jól van
Hiszen a tömegbe gyúrva kell lépned naponta
Mert egy nagy pásztor tömören kimondta:
Arra mentek, amerre majd én megszabom
Nem fogtok kószálni csak úgy szabadon
Azért is a középső ajtónál szállok fel
A sofőr csendben van, nem felesel
Lám ha bátor vagy, néma a büszke vezető
Csak ehhez legyen benned mindig sok erő
Hajnal hasad, vagy megtörik, borúlátásom küszködik, derűmmel. Hegyek ormát még láthatom, csupán álom e nyugalom, mezőkkel. Hol vagy vérem pezsdülése, akarnok újraalkotás erő? Patak frissítő
Évődő szemekkel rád tekint, tárt karjai el sem érnek, tovább néz, lángoló kezeit eléd tolja; nem érted üvöltő hangon leírt versemet.
Még egy utolsó dobás, biztatom magam, hallom, koppan a pohár, perdül a kocka. Szívem torkomban dobog, kezem ökölben; miközben fohászkodom, nézem bűvölten. Ereimben száguldó szenvedély
A honlapot készítette:
Promix Universal Kft.
