Spányik Miklós: Homályban

Torz léptek, elváltozás mindenütt
A fáradt lélek is lefeküdt
A maradék sors lökdös ide-oda
Kapaszkodási pont: a sehova
A fogódzók nagyon messze állnak
Bizony régóta már nem téged várnak
Korhadó léted egyre hullik szét
Neked már senki nem mond majd mesét
Oda jutottál, ahol szétnézni minek
Szemed elől eltűntek a lobogó tüzek
A szikrák is holtan bújnak a hamu mélyén
És a remény se integet az út legvégén
A hűséges magány fogja kezed szorosan
S a jövő köszönés nélkül elsuhan
Megáll az óra, felhúzni már nehéz
A negyedből nem lesz fél, és hol van már az egész