A konyhában tettünk-vettünk, amikor Anyukám hirtelen felugrott az asztal közepére, és vadul, egyfajta vitustáncba kezdett…
Twist ismerős volt a rádióból. Három éves lehettem. Néztem Rá csodálkozva és tetszett a látvány, ám Ő elkezdett sikoltozni: „Zsókica, fogd a szemeteslapátot és üsd agyon az egeret!”
Nos, nem voltam tisztában a kifejezés jelentésével, de éreztem, hogy itt most valami világrengető problémát kell megoldanom! Felelősségem teljes tudatában megragadtam a fegyvernek kikiáltott tárgyat és amint megláttam a kis cincogót, elkezdtem kergetni az asztal körül. Kergetőztünk kedélyesen, az asztalon pedig tetőfokára hágott a hangulat. Anyuka tupírozott haja kezdett kiegyenesedni és az ég felé meredezni. Néha toppantott egyet-egyet, magyar tánclépéseket ötvözve az örökérvényű twist-tel. Olyat sem láttam még addig a napig és utána sem soha.
Azután az egérke eliszkolt, nem bírta tovább a feszültséget, vagy talán a rögtönzött revüből lett elege?
Visszagondolva, ettől az epizódtól származtatom a rágcsálófóbiámat. Pedig milyen izgalmas volt az a délelőtt és csalódott voltam, mert hiába vártam rá, Anyukám soha többet nem táncolt semmilyen asztalon.
