Sinka Zsófia: Virrad

Írhatok rólad,
nem kell sötét zugokba rejtselek.
Lélegezhetsz, veled én is.
A napfelkelte nálad is olyan, mint a párkányomon?
A posta nálad is késik, a foodora futár pedig rossz helyre csenget be?
Ha a lift elromlik, felrohansz az ötödikre,
ahogy felém nem tennéd?
Pattogó labda, varázs, Barbie baba,
játékok szerteszét, mint egykoron az óvoda padlóján.
Ki vagy te és merre jársz?
A fejem sajog, kifeszített ideg,
elsüppedek.
Fekete, szürke, szúr, bőrömbe bújik, mint metély.
Ezzé válsz hát te is.
Oltalmazó léted hóbort a lankákon,
miközben közelít a szakadék.
Fullasztó zümmögés a vonalban,
reggel még azt hittem, ez a kikelet.
Mégis kié az egyedüllétem?