Sinka Zsófia: Télen születtem

Bírja a hideget mondják
télen születtem
jégszobor vagyok
szívem hibernálom
medve vagyok
nagy és hatalmas
téli szelek alatt lakozom
ahol mínusz negyven a fok
síelhetsz bőrömön
alulról nézem vonalaid
sötétek alattomosak
talpad élét
ahogy a napfény
tovasiet róla
így kéne eltűnnöd
nem félnék
hogy szemed kiolvaszt
elér valamit
éberen maradok
a jégtáblán
mínusz ötven a fok
süllyedek
hátammal töröm a jeget
szilánkként mar bőrömbe
elzárja utad
porhóként törtetsz
mínusz hatvan a fok
fagyj össze te is
kezeddel állj meg
ne kapkodj
kettőnk súlyától
omlik a jég
nem tartós menedék
miközben vékonyodom
nem érzem kezem
ahogy utánad kutatna
nem érzem lábam
ahogy arra húzna
ahol te is megbújsz
nem érzem bőröm
ahol érintettél
lemosdat a hó
mínusz hetven a fok
barna szemed
nem olvaszt fel
lassan én is kötést
bontok
nincs értelmed
ess le rólam te is