Sinka Zsófia: Éjszaka talál meg

Éjszaka talál meg
gerincem mentén kúszik fel
csacskaságokat dúdol a fülembe
bőr a bőrön
kívánnám
két hangos lélegzetvétel közt
a legszebb a csend
talán pont ennyit ér a becsületem
orcámra fújja varázsát ajkad
nyári meleget érzek
zöldellő mezők ligetek csermely
ott nyugszom lábaidnál
két szemeddel rám nézel
feketébe hanyatló barna
ez vagy te látomás
szívem mélyén kergetett hallomás
bőröd vonulata regéket rejt
bőr a bőrön
cselekszel
hozzáadom részem a meséhez
morzsa, ostya, kenyércsücsök,
add és engedelmeskedem
kísérts meg éjszaka légy a magányom
árnyéka míg felkel a Nap
tőled hatalmasabb nincs előtted
se utánad
mint csattanó tenyér testemen
adod és elveszem
felolvadok bűneimben két karod közt
annyi vagyok, amit idődből rám szánsz
nem akarom hogy létezz ha nem rád gondolok
szűnj meg tűnj el maradj pernye
a szélben ami a Rajna-völgyébe száll
ahol elkezdődött köztünk a végtelen.